Egy szomorú
történet
a
barátságról:

Fizika óra van,
én
mellette
ülök. Nézem a fénylő,
bársonyos
haját, a
gyönyörű szemét, a
szép
kezét...Ő rám
néz, és mosolyog. De ő
nem
úgy néz rám, ő
csak az úgymond
"legjobb
barátom". Vége az
órának, vége a
napnak, ő
átjön hozzám
elkérni a
matekfüzetem. Én
odaadom neki, ő
rám
mosolyog, az arcomra nyom
egy puszit, és
azt
mondja, köszi. Én el akarom
mondani,
hogy
szeretem, el akarom mondani, hogy
akarom
őt, és
hogy nem akarom, hogy csak
barátok
legyünk, de
ő nem így néz rám és
én ezt
tudom. Másnap
találkozunk a suliban,
mellette
ülök,
sír...sír, mert szakított
a
barátjával. Én
megvigasztalom,
ő
átölel...érzem, hogy majd
kiugrik a
szívem.
Egy órán keresztül a
karomban
fekszik, aztán
rám mosolyog, az arcomra
nyom
egy puszit és azt
mondja, köszi. Én el
akarom
mondani, hogy
szeretem, el akarom mondani,
hogy
akarom őt, és
hogy nem akarom, hogy
csak
barátok legyünk, de
ő nem így néz rám
és
én ezt tudom. Telnek a
napok, az évek,
látom
hosszú talárban, az
érettségin,
látom, amikor
átveszi a
bizonyítványát. Ő
rám mosolyog.
Én el
akarom mondani, hogy
szeretem, el akarom
mondani,
hogy akarom őt,
és hogy nem akarom,
hogy csak
barátok
legyünk, de ő nem így néz
rám, és
én ezt
tudom. Együtt megyünk a
főiskolára,
de
telnek az évek, és már
a
diplomaosztón
találom magam. Ő még
szebb,
hosszabb és szebb
a haja, az arca,
gyönyörű
nő. Az utolsó nap
ő rám
mosolyog, az arcomra
nyom egy puszit. Én
el
akarom mondani, hogy
szeretem, el
akarom
mondani, hogy akarom őt, és
hogy nem
akarom
hogy csak barátok legyünk, de ő
nem
így néz
rám, és én ezt tudom.
Eltelik
rengeteg idő,
én minden héten
beszélek vele
telefonon. És
akkor megkapom a
szörnyű hírt.
Ott állok a
koporsójánál,
ami nyitva van,
látom a fehér
gyönyörű
arcát. Potyognak a
könnyeim. Nem
mosolyog
rám, nem kapok tőle
puszit. El akarom
neki
mondani, hogy szeretem, el
akarom mondani,
hogy
akarom őt, és hogy nem
akarom, hogy
csak
barátok legyünk, de ő már
nem tudhatja
ezt...
Később felmegyek a
szobájába, és
megtalálom
a naplóját, és a
következőket
olvasom: "
Rámosolygok, az arcára
nyomok egy
puszit. El
akarom mondani, hogy
szeretem, el
akarom mondani,
hogy akarom őt, és
hogy nem
akarom, hogy csak
barátok legyünk, de
ő nem
így néz rám, és
én ezt
tudom."

"Minden
kis
viaszgyertya,
megtanít
bennünket
arra,
hogy
érdemes egy
kis
fényért,
melegért tövig
égni, mert a
kis
dolgok
fénye az, amely
széppé,
meleggé
teszi
az
életet."

Szóval, ha szeretsz
valakit,
mondd
meg neki, mielőtt túl késő
lenne, ne
félj
kifejezni önmagad. Nyújtsd ki
a kezed és
mondd
el a másiknak, hogy mit
érzel iránta.
Mert
mire eldöntöd, hogy
melyik a
megfelelő
időpont, lehet, hogy túl
késő
lesz.

Oldal: egy szomorú történet egy barátságrol!Kérlek benneteket ,hogy olvassátok el mert megéri!
1 oldal neked! :)) - © 2008 - 2024 - britneyworld.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat